Aktuálista: Mihalovics Gréta (Divent.) kedvenc zenéi
Ez itt az Aktuálista cikksorozatunk, amiben a hazai zenei élet ismerős alakjai bukkannak fel időről-időre, hogy megosszák kedvenc zenéiket a nagyérdeművel. Nem feltétlen all-time favoritokról van szó, hanem az aktuálisan pörgetett-forgatott finomságokról, amik között éppúgy felbukkanhatnak zsír új megjelenések és a legfrissebb felfedezések is, mint bármilyen imádott klasszikus is a régmúltból.
Mai listázónk MIhalovics Gréta, a hazai prog metal új nemzedékét erősítő Divent. énekesnője. A djentes, thallos hangzásokba előszeretettel belemerülő fiatal srácok tavaly az év egyik legjobb kislemezét szállították le (Másvilág), idén tavasszal pedig a Tre Lunatickal és a Mindgate-tel közös Early Bird turné keretében járták körbe az ország klubjait, ez pont most hétvégén ér a fináléjához egy budapesti instantos és egy szegedi bulival. Gréta válogatása elég jól kivehetően tükrözi, hogy a saját zenekarának kik a legfőbb hatásai, ugyanakkor felmutat néhány váratlan műfaji kitérőt is.
Tipikusan olyan zenehallgató vagyok, hogy inkább fordulok régi kedvencek felé és hallgatok meg ezredjére egy adott albumot vagy dalt, minthogy legalább havonta újabb dalokra vagy netán friss formációkra kapjam fel a fejem. Viszont ez a szokásom utóbbi időben valamelyest változott, az elmúlt hónapokban belehallgattam természetesen örök favoritok új anyagába, de megakadt a fülem (ha lehet így mondani) tőlem kissé távol álló műfajt képviselő előadókon is.
Jinjer – Duél (2025)
Nem is lennék hű magamhoz, ha nem a Jinjerrel kezdtem volna a sort. Bárki, aki egy kicsit is ismer, tudja, hogy élek-halok a zenekarért és kis túlzással egy személyemben testesítek meg egy komplett fangroupnyi rajongást (haha). A februárban kiadott Duél lemez szintén nem okozott csalódást. Már nagyon vártam, és a 2024-es nyár óta csepegtetett dalok is azt sugallták, hogy ismét valami iszonyat jóra lehet számítani. Nehéz kedvenceket kiemelni, de különösen a Green Serpent és a Tumbleweed lettek a legkedveltebb dalaim. Hisz nem csak a zenei játék, vagy az énekdallamok ötvözete a harapós Tati-féle screammel teszik csodássá a lemezt, hanem a dalszövegek mögöttes tartalma is, amik együtt egy igazán különleges, szomorkás atmoszférát teremtenek.
Allt – From the New World (2024)
Bevallom, azelőtt, hogy márciusban játszottunk a Dürer Kertben a svéd Allt előzenekaraként, nem sokat hallgattam őket. De azon a bulin az átadott energiájuk engem is kedvesen megfertőzött. Egy sötét, monumentális és érzelmes anyagról van szó, ami a modern progresszív metálba figyelemre méltó belépőt teremt. Súlyos, nyers riffek keverednek melankolikus elemekkel, de megőrzik a dinamikát, pusztító breakdownok követnek ambient átvezetőket. Úgy gondolom, a tavalyi év egyik legerősebb debütje volt ez az album, valóban sikerült egy új világot teremteni vele, amit érdemes a stílust kedvelőknek felfedezni.
Sisi – Sistahood (2023)
Na, őszintén egy nem várt fordulatot vett a zenei ízlésem, ugyanis Sisi munkásságával sosem tudtam igazán azonosulni. De valami hirtelen felindulásból adtam egy esélyt a 2023-as Baszok rátok című dalnak, és azt kell hogy mondjam, hogy vibe! Amennyire nem szerettem, most annál jobban hajlok afelé, hogy többet hallgatom a lemez többi dalát is, ha valami szókimondó és harsány, laza életérzés kap el.
Nőként fontosnak tartom, hogy támogassuk egymást különböző műfajokon belül és kívül is,
úgyhogy abszolút nem bántam meg, hogy megkedveltem őt, hiszen nagyon stenk, amit csinál, és ha lenne rá lehetőségem, szívesen kollaborálnék vele egyszer egy dal erejéig akár!
Slaughter to Prevail – Kostolom (2021)
Orosz nyelvet beszélőként a Slaughter to Prevail elég közel áll a szívemhez, ám nemcsak emiatt, hanem a megunhatatlan, néha már mulatságos zenei fordulatai miatt is. A lemez 49 percnyi kíméletlen brutalitást kínál, amelyben a deathcore hagyományos elemei mellett Alex rendkívüli vokális képességeit ismerteti. Gyakran szánok időt a lemez hallgatására,
különösen a reggeli BKV-zós órákban igencsak kellemes napindítóként szolgál a 195 bpm és a guttural vokálok általi agyvérzés. <3
Reliqua – I Don’t Know What I Am (2022)
Na ez az a dal, ami tényleg akkor jön elő nálam, amikor azt se tudom, hol áll a fejem. Viccet félretéve, imádom ezt dinamikát, ami a dalban felfedezhető! Monique Pym énekstílusa rendkívül sokoldalú, tiszta énektémáktól kezdve a rap-szerű előadásmódig terjed, ami annyira magával ragadott, hogy képes vagyok egymás után legalább tízszer meghallgatni a dalt. Úgy gondolom, a zenekar modern és innovatív iránya különösen figyelemre méltó, a technikás gitárjáték, precíz dobmunka és dinamikus basszusgitárjáték kedvezően hatnak a progresszív metalcore kedvelőire, akárcsak jómagamra.
Ice Nine Kills - Every Trick in the Book (2015)
Tíz éve megjelent albumról van szó, ami akkoriban, pár évvel később a 14 éves önmagamnak nagyon betalált. Az album egy koncepció szerint működik, irodalmi műveket dolgoz fel, mint Az ördögűző, a Drakula, a Carrie, a Rómeó és Júlia vagy az Állatfarm (és még sok más egyebet). Mindig is szerettem az irodalmat, és több művet olvastam / láttam filmben közülük, így nem volt kérdés, hogy zseninek tartom az ötletet és a dalokhoz tartozó klipek megvalósítását is. Mostanában sokszor felelevenítettem magamnak ezeket a nótákat, szerintem az album jó alapot adott a ma már horror-kultikus elven működő zenekarnak.
IC3PEAK - Сказкa (2018)
A moszkvai duó már régóta kedvelt formációm, e lemez számomra is a legmeghatározóbb és legprovokatívabb munkájuk. Zenéjük a witch house, industrial és hip-hop stílusjegyeket ötvözi, miközben erőteljes társadalmi és politikai üzeneteket közvetít. Az énekesnő, Nasztya tiszta hangja fagyos, néha torz sikításként jelenik meg, ami az elektronikus zajokkal keverve egy rémálomszerű tündérmese érzését adja meg. Szívesen átéltem volna ennek élményét áprilisban a Dürerben, de sajnos kimaradtam belőle, de legközelebb mindenképp ott lennék és tombolnék az orosz párosra.
Spiritbox – Tsunami Sea (2025)
A Spiritbox a kedves zenekarom megalakulása óta hatalmas hatással van ránk, egyéni ízlés és dalírás szempontjából is. Az új lemez ismét a kemény, agresszív dalok, mint a Fata Morgana vagy a Black Rainbow, valamint a líraibb, atmoszférikusabb tételek, mint a Perfect Soul egyvelegéből áll, amely tovább erősíti a zenekar egyedi helyét a modern metal színterén. Érzelmileg intenzív, szimbólumokkal teli, hullámvölgyes, sodró erejű utazásként szolgál, tudatosan felépített hangzásvilággal, mely egyik pillanatban szétszedi, majd a következőben összerakja a hallgató lelkét.
Gréta kedvenc zenéit az alábbi Spotify-listában is lehet pörgetni:
A Divent a hétvégén az alábbi két bulival zárja le a Tre Lunatickal és a Mindgate-tel közös turnéját:
Fotó: Gál-Szernov Luca
