Fúziós progba öntött generációs traumák - Bemutatkozik a Kintsugi

Az utóbbi idők egyik legérdekesebb hazai projektje a Kintsugi, ami bár 2020 óta létezik és készülődik, mégis csak most, 2025 végére jutott el a bemutatkozásig. Ennek első lépése volt a zenekar nevét viselő bemutatkozó single egy hónappal ezelőtt, ami már felvázolta, mire kell számítani a fővárosi négyestől:

instrumentális, végtelenül komplex, a progresszív metalból és a fúziós jazzből egyszerre merítő, fúvósokkal és egyéb egzotikus hangszerekkel is gazdagított zeneiségre,

amire legalább olyan erősen hatott Tigran Hamasyan munkássága, mint mondjuk az Animals as Leaders és a Meshuggah. Most pedig itt a zenekar első nagyobb megjelenése, a Theta, ami egyszerre egy 22 perces, négyszámos EP, illetve egy kisfilm, ami a teljes anyagot végigkíséri, aláfesti és kiegészíti.

A zenekar ezt mondja röviden az anyagról:

A Theta nem egyszerűen egy EP, hanem egy ív, amely egy keresőút stációin vezet végig. A történet középpontjában egy instabil környezetben felnövő gyermek áll, akinek sorsa generációs traumák ismétlődésén keresztül bontakozik ki. A zenekar célja, hogy empatikusan, mégis őszintén szembesítse a hallgatót: a feldolgozatlan múlt nemzedékeken átívelő körforgássá válhat.

A különleges vizuális koncepcióról, a felhasznált DIY és AI-alapú megoldásokról pedig ezt mondják: 

A teljes kisfilmet a zenekar saját erőből állította össze. A 4:3 képarány, a 90-es évek televíziós játékfilmjeit idéző világítás és kameramozgás, valamint a vetítéstechnika kreatív használata mind hozzájárulnak a zárt, személyes atmoszférához. Egyes álomszekvenciákat AI-technológián futtattak át, hogy újfajta vizuális layereket hozzanak létre.

A forgatás során számos improvizatív és technikai kihívás született: például mindössze 15 perc alatt kellett megvilágítani egy tükrökkel teli szobában forgatott snittet, vagy éppen egy bezsírozott homorú tükör segítségével vetítettek focimeccset a falra. A zenekar számára azonban a kreatív kísérletezés és a stáb összetartása legalább olyan fontos volt, mint a végeredmény.

Az első és utolsó trackben Mester Dániel és Koós-Hutás Áron közreműködésével szólalnak meg a fúvósok, amelyeket a Fonó Budai Zeneházban rögzítettek. A dobokat a Supersize stúdióban vették fel Nóniusz Gábor és Lahó Tibor közreműködésével. A keverést Grábics Oca, a mastert Dér Dávid készítette. A zenekar tudatosan kerülte a steril, túlságosan processzált hangzást, így a dalok organikus, karakteres tónust kaptak.

A Kintsugi debütáló koncertje október 25-én lesz a Turbinában, az 5. születésnapját ünneplő Auraleak vendégeként, további fellépők az Oversear és a Secular.

Ha pedig valaki még jobban szeretne elmélyülni a Kintsugi világában, annak a Theta kisfilmje alatt Lauter Attila gitáros mesél a további részletekről.

A Theta egyszerre működik zenei anyagként és vizuális történetként. Mi volt előbb: a zene vagy a képi világ, és hogyan hatottak kölcsönösen egymásra a folyamat során?

Elsőre 3 szám volt külön-külön meg és a negyedik tétel írása közben realizálódott, hogy ennél lehetne többet és mélyebben is átadni. Kár tagadni, onnantól nehéz volt nem ebben a formátumban gondolkodni dalírásnál és emiatt át lett szabva a többi dal is, viszont egyértelműen kijelölte számunkra azt az utat, amit azóta is taposunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti a Theta esetében, hogy minden zenei tétel hangulatát motivált módon és esszenciájában hordozza magában a vizuális tartalom, a kamerát (és egyben a nézőt) egyenrangú szereplőként kezelve. Emellett fontos az artikuláció: miért pont most, miért pont ide, miért pont így.

A célja a workflow-nak, hogy természetesnek és motiváltnak hasson, ha nem az, akkor igenis feltűnik a közönségnek, hogy ez 22 perc volt.

A kisfilm szerkezete egy ismétlődő loopra épül. Hogyan találtátok meg a zene és a történet ritmusában ezt a körkörösséget?

Kísérletezés. Amióta megszületett az album utolsó tétele, egyértelművé vált a szám végi és eleji hangnemekből, hogy ez egy kohézív egészként erősebben fog működni. Emellett a nyitó és záró tételek pont annyival hordoznak spanyolosabb/popposabb hangzásvilágot, hogy ezáltal lehetőséget adjanak arra, hogy közéjük hidat húzhassunk a hangszereléssel a másik két dalban.

Az álomszekvenciákat AI-technológiával alakítottátok. Milyen volt először egy algoritmust „alkotótársként” bevonni?

Ezek ugye meglévő felvételek voltak, amikre ráeresztette Matyovszky Benedek vágónk a mesterséges intelligenciát. Egy másik projektben használva volt, amiben fővilágosító voltam, és nagyon egyedi vibe-ot tudott adni ez a korai (2021-2022) AI technológia. Itt az alapból low keyben megvilágított kontrasztosabb képekre ráeresztve annyi volt a dolga, hogy csináljon úgy minden képkockával, mintha éppen megrajzolnák. Végül minimális igazítás kellett utána, mert ez nem prompt alapú AI volt.

Ez egy kiváló eszköz lehet egy filmes toolkitjében, de alkotótársnak semmiképp nem nevezhető és kreatív szerepet a képalkotásban önmagában nem tölt be a tévhiedelmekkel ellentétben. Ha a mester keze nem fogja az ecsetet, akkor az bármennyire is jó ecset, önmagában nem fog festményt készíteni. Itt a mester tagadhatatlanul Matyovszky Benedek volt.

A forgatás során sok improvizatív és DIY megoldást alkalmaztatok. Melyik volt az a pillanat vagy trükk, ami a leginkább meglepett benneteket a saját kreativitásotokban?

Amikor tökéletesen illeszkedett az album végi thumping szekcióra az idő visszatekerése, vagy amikor a Rattle 1,5 perces egybetartott nappaliban körbeforgós snittjére 15 perc alatt raktuk össze a világítást és másodjára simán felvettük a kiszabott 2 óra helyett 40 perc alatt.

Sajnos így is tele van csak számunkra látható, csak minket felbosszantó dolgokkal a Theta album, viszont egy jó tanulópénz volt számunkra, így a következő két lemez drasztikus ugrásnak fog tűnni a közönségnek mind zenei, mind cinematográfiai alapon véve.

A kisfilm 22 perce alatt a néző szinte beleragad a történet világába. Mit szerettetek volna, hogy a közönség vigyen magával, amikor kijön ebből a világból?

Ez volt a cél végig, hogy ne csak képpel, meg csak zenével, hanem érzelmekkel tudjunk operálni megfelelő pontokon és mélységben. Valószínűleg ez a fő faktora azoknak a filmeknek is, aminél nem érzi a néző, hogy 3 óra elment. Nem posztunk alkotóként egy ilyen társadalmi tabu témánál, hogy megmondjuk a tutit, mert akkor az a mi filmünk lenne. A határozottság és a bizonytalanság is eszköz és itt az utóbbi használata reményeink szerint azt eredményezi a nézőkben, hogy diskurzusra sarkallja őket a témával kapcsolatban. Így már ez az ő saját filmjük az alapján, ahogy értelmezik. Lehet két teljesen más ember más véleményt képvisel a családon belüli erőszakkal kapcsolatban a spektrumon, ha ezzel párbeszédre bírjuk őket, mint alkotók, akkor nagyobbat nyertünk az ügy érdekében, minthogy jól megmondjuk a magunkét.

Az egzotikusabb hangszerek és színek kísérletező jelleggel kerültek be. Tudnátok példát mondani, melyik hangszernél volt a legnagyobb „aha” élmény, amikor rájöttetek, hogy működik a koncepcióban?

Ha ez bárkit megnyugtat, nem csak hallani, megírni is ugyanolyan nevetséges egy cimbalom szólót doromb kísérettel, a Shrapnel breakje előtti felvezetőt mai napig könnyes szemmel játsszuk végig. A fúvósoknál is volt egy nagy “heureka” momentum, mert már csak a nyers egymásra pakolt sávokkal az alap zenekar mellé bekeverve is szignifikáns javulást hoztak.

Mennyire volt cél a koncerten is visszaadható hangzás, és mennyire engedtetek meg olyan stúdiómegoldásokat, amelyek kifejezetten csak a felvételen működnek?

Amit hall a közönség, technikailag egyben van feljátszva minden hangszeres zenész részéről, kisebb javításokkal, emiatt a live szettünk nem különbözik drasztikusan a felvételektől. Mivel egy fejlődő szervezet fejébe kalauzoljuk el a nézőt, emiatt ideálisan kiszolgálja ennél a lemeznél ez a nyers hangvétel a koncepciót. Effektíve az editálás is minimális, lehet viccesnek tűnik elsőre, sőt másodjára is, de pl. Attila midi track mögé tizenhatod takkal játszik fel témákat, emellett mindenki a zenekarban a hatvannegyed harmada alatti hibahatárt vét 120-160 közötti tempókban is. Gusztustalanul sokat gyakoroltunk otthon, ha ritkán leülünk próbálni azt néha fele, illetve negyed tempón tesszük, illetve rögzítjük több sávon és videón, kielemezzük. Fontosnak tartjuk, hogy ez színpadi produkcióként is minőségromlás nélkül szóljon. Ugyanakkor fényshow és vetítés is lesz már az októberi lemezmegjelenős bulin is.

A Theta zenei ívét „keresőútként” írtátok le. Hogyan változott közben a zenekar belső dinamikája vagy a dalírási módszeretek?

A dalírás pofonegyszerű nálunk: egyedül írom a számokat hangszerek segítsége nélkül számítógépnél, majd rácsodálkozom, hogy a többiek le tudják játszani. Ez azóta sem változott, csak annyiban, hogy a srácok megadják ezáltal azt a magabiztosságot, amit megérdemel a projekt. A szólóikat maguknak írják, de egyébként minden kotta szerint megy. Azt sikerült elérni 4 év és három, egyelőre fióknak készített albumnyi munka után, hogy kezdjék a srácok felfedezni ő maguk, mekkora ufók.

Ha a Theta nem filmként és zeneként, hanem egy emberként jelenne meg, milyen karaktert testesítene meg?

Hisz mindannyian ismerünk embereket, csak vagy félnek kimutatni, vagy nem engedik, hogy a sebezhető oldalukat lássa más, mégis belül folyamatosan szoronganak. Ha felfedezitek valakin ezeket a jeleket, éreztessétek velük, hogy nincsenek egyedül, öleljétek meg őket, van akinek két kedves szóval is bearanyozod a napját!