A valós, ösztönös, ősi én rejtve marad - Noble Victory-klippremier

Az utóbbi egy évben nem nagyon hallatott magáról a Noble Victory, most viszont a sokat látott hazai veteránokból álló dallamos death black/metal-banda megtöri a csendet, és előrukkol egy új klipes dallal. A Womankind az első friss számuk a 2023-as debütáló Minotaur album óta, és behúztak hozzá egy menő vendéget is, méghozzá Radnóti Zsuzsit, a The Hellfreaks énekesnőjét. A friss darab most itt a NuSkullon látható először.

A dalról a zenekar frontembere, Szalai Ádám mondja a tudnivalókat:

Ez a dal a hosszab távú férfi-női kapcsolatok nehézségeit igyekszik bemutatni egy transzcendentális köntösben. Arról szól valójában, hogy mennyire ritka az, hogy egy pár, házaspár, minden szempontból képes legyen megnyílni egymás előtt, a valódi énjüket megmutatva. Megmutatva és ezzel nem félve átadni a másiknak azokat az értékeket, amiket valamilyen okból - legtöbbször a kitárulkozástól való félelemtől, a kapcsolat elvesztésének vagy bármi másnak a vészélyétől tartva -  inkább a felületes, sokkal sivárabb kapcsolat és élet mellett maradnak. A valós és ösztönös ősi én rejtve marad a másik előtt. 

Ezzel megpróbálunk bátorítani mindenkit, hogy megéri kockáztatni ezeket a dolgokat, mert sokkal értékesebb, tartalmasabb életek, emberi kapcsolatok, boldogság érhető el, mint amekkora annak a kockázata, hogy megmutatkozik a valódi én és esetleg kiderül valami diszkomfortos dolog. Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy képesek legyenek a párok a vonzalom mellett a belső énjüket is teljesen megmutatni a másiknak, és mekkora szerencse kell ahhoz, ezt követően, hogy ezek az ének a külső vonzalom mellett passzoljanak is egymáshoz, szerelemben, szeretetben végződve.

A single borítón egy ilyen pár szerepel a halála után, a saját anima és animus énjükkel.

Mindez a dalban egy alaposan kidolgozott történet formájában jelenik meg:

Egymást követően rövid időn belül meghal egy házaspár, akik leélték az életüket egymás mellett, együtt öregedtek meg. A kapcsolatuk nem volt felhőtlen, de ösztönösen szerették egymást, viszont úgy igazán soha nem voltak egy hullámhosszon, nem tudtak kapcsolódni egymáshoz. A történet a halálukat követően a bardo 49 napjában játszódik. Ebbe a folyamatba kerülve egymás mellé kerülnek újra.

A testükből kiválik az ellenkező nemű ős-archetípusuk, így itt négyen lesznek. Az Animus (a nőben levő ős-férfi-én) és az Anima (a férfiban levő női archetipus) mellett a két anyagi test a történet szereplői. Az archetípusok itt ébrednek rá, hogy miért szerették ösztönösen egymást és rendkívül boldogok lesznek. Ezeken az archaikus lelki formákon keresztül elkezdik megérteni egymást, elkezdenek megismerkedni, majd itt össze is jönnek újra.

Két irányban végződik a dolog, két formában adnak vissza tartalmat a főszereplők: a testek visszahullanak a földre, az anyagukkal táplálva az ökoszisztémát, ők így lépnek ki a világből, ezt adják hozzá. Az Animus és az Anima, az ősi ének pedig a Bardóban utazva együtt átadják az univerzumnak azt a tudást, hogyan kell a másikkal igazán kapcsolódni. Ezt a lelki képességet szinkronicitások, véletlen egybeesések sorával transzformálják vissza az emberek részére, ezzel a lelki képességgel edukálják az emberiséget. Ez megváltoztatja a teljes emberi történelmet.

Ádám a közreműködőkről is lerántja a leplet:

A számhoz, mivel vannak benne párbeszédek, mindenképpen egy női énekest képzeltünk el. Nagyon örültünk, hogy Zsuzsi elvállalta a szereplést, featelést.

A számot 2024 őszén vettük fel a Grenma Stúdióban Botlik Mátyás hangmérnökkel, majd a No Silence stúdióban készült a keverés és a mastering. A videót két részletben forgattuk 2024 őszén és 2025 márciusában. a kiváló Pete John Kiss segítségével.

A zenekar azt ígéri, hogy a következő koncertekről, egyéb dolgokról hamarosan írnak a facebook-oldalukon. Addig is alább szóljon a Womankind!