Az öt évvel ezelőtt megjelent Mekvárt Szlenget különösebb rizikó nélkül lehet bedobni minden idők legjobb magyar hip-hop lemezei közé, sőt még azzal sem vállalunk túl nagy kockázatot, ha ezt a címet megelőlegezzük a jelenlegi évtizedre is. 2008-ban Vanis és Crain egy olyan lemezt barkácsolt össze, amin zeneileg a körülbelül maroknyi, izgalmas beatet összerakni képes producerre is ráijesztett a színvonallal, és az underground hip-hop színe-java is elhadart egy-egy rímet. Nem rég, különösebb előszél nélkül egyszer csak kiderült, hogy lesz folytatás, és kisebb csúszással, de meg is érkezett.
Az alapvetően teljesen jogos „Miért mi írunk róla?” és „Mi miért írunk róla?” kérdésekre az adekvát „Mert megtehetjük.” válaszon kívül a Mekvárt Szleng II esetében van még egy indokunk: Sági „Vanis” Viktort a Shell Beachből is ismerheted. Ő pedig előre szólt, hogy a folytatás nem lesz kopipészt munka: az új beatek már nem fognak úgy recsegni-ropogni, mint egy rozoga híd. Azt, hogy milyen lenne egy új Vanis & Crain lemez, elég jól le lehetett mérni Bounce bulikon és a tavalyelőtti Mekvárt Speciál Monday Sessionön, ahol már csak mutatóba maradt meg a barázdasercegés és a koszos minták. A Mekvárt Szleng II ezeknek az előrejelzéseknek tökéletesen megfelel, és ez nagyjából a legjobb dolog ami történhetett. A lemez beatjei abszolút aktuális megszólalásúak, de szerencsére azért befér pár régi iskolás loop (Így lazítok én), mindez egy hangyapöcsnyivel sem kevesebb leleményességgel, mint az első lemezen. Teljesen hibátlanul szól a lemez, a kevés bites megoldások (A Folt És Az Árnyéka) és a surmó bassline-ok (Kókler Kabaré) jól megférnek egymás mellett, és bár nem első hallásra hízelegnek be a fülbe, mint az első lemez számai, második nekifutásra már nem egyszerű kizavarni a slágeresebbeket a hallójáratokból (itt tulajdonképp egyszerűbb lenne azokat felsorolni, amik nem esnek bele ebbe a skatulyába). A szövegek viszont sajnos nem olyan kiegyenlített színvonalúak mint az előző lemezen, pedig hát a felhozatalra itt sem lehet panasz: Ponza, Balek MC és Norba nevei nem meglepőek, viszont beköszönt például Bobakrome és Busa Pista is. Egy-egy számban sajnos az amúgy remek beateket is le tudják húzni (Norba a Heti Hentesben pl. abszolút betlizik). Szerencsére ilyenből nincs túl sok, a lemez pedig összességében megmarad a remek kategóriában. Amit a profilidegenség miatt nem is pontszámosítok, legyen elég annyi, hogy a lemez ideális példa arra, hogy létezik nagyon izgalmas magyar hip-hop az AKPHn túl is. Ha valaki épp most kezdene el nyitni a hip-hop felé, akkor kezdhet is a Mekvárt Szleng 2-vel.
