Kiadómustra: Replenish Records

Tracklist:

A kritikában szereplő kiadványok:

Alda - Tahoma: 01. In the Wake of an Iron Wind (11:14) 02. Adrift (8:38) 02. Tearing of the Weave (8:24) 03. Shadow of the Mountain (7:52) 05. Wandering Spirit (14:10)

Little Sister - Little Sister: 01. Ancient Minds Ignorant Ways (2:09) 02. Exile's Return (3:43) 03. Osaka Death Poems (5:39) 04. Hunting the Hunter (2:40)

Sky Burial - Where Four Rivers Flow: 01. The Road Marked By Portents (5:55) 02. Quietly (8:50) 03. From Out of Obscured Light (10:27) 04. The Last Thing You Lay Down (8:46)

Hossz: 50:18 / 28:41 / 39:45

Megjelenés: 2012

Kiadó: Replenish Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ahogy tavaly a Throatruiner Records esetében már kipróbáltuk azt, hogy egy feltörekvő kiadó portfóliójából szemezgessünk, úgy ezt a továbbiakban átmentenénk a lemezkritikák közé, mivel a mixtape-ek elengedése erre is kellő lehetőséget, egyben nagyobb hatékonyságot biztosít. Ezért is örömteli, hogy a DC-beli Replenish Records az idei év folyamán ekkora erővel vetette bele magát a lemezkiadásba, hiszen az amerikai kiadó példátlanul jó ítélőképességgel csábít maga köré olyan zenekarokat, akik már most megérdemlik az ember figyelmét, vagy van bennük akkora lehetőség, hogy a jövőben válhasson igazi referenciává a kiadó neve. A lemezvásárlást ingyenes letöltésekkel is támogató felülettől ezúttal három aktuális megjelenést vesézünk ki: egyet a black metal, egyet a crust, egyet pedig a post-metal szerelmeseinek.

ALDA

Tahoma | Letöltés
(2012)
8,5/10

Amennyiben emlékeztek még az első olyan cikkünkre, amely a hipster black metallal foglalkozott, már ott is méltattuk az Aldát, hiszen az amerikai zenekar páratlan dallamérzékenységgel egyesítette első kiadványán a shoegaze-t, az európai black metalt és a folklór meditatív távolságtartását. A bennfentesek által már tavaly is meghallgatott Tahoma elsődleges jelzője azonban mégis az érett higgadtság, ugyanis a közel egyórás album egy kiérlelt utazásra invitálja hallgatóját. A képlet aligha változott a már megismert megszólaláshoz képest, inkább csak tovább tisztult és csiszolódott az eleve magával ragadó összhatás, így a vonósok és az alkalmi tiszta énektémák is képesek úgy fokozni az eleve magába szippantó atmoszférát – amit, lássuk be, a végső keverés is alapjaiban képes megteremteni –, hogy közben a felvétel egyszer sem lesz unalmas vagy pátoszos. A Tahomát ugyanis még a törzsi alaphangulatú dobtémák és a cipőbámuló melankólia mellett is az az éteri feszültség határozza meg, amivel a zenekar már korábban is tudott játszani, csak épp nem tudta ennyire kiterjeszteni arra saját kontrollját. Ilyen értelemben felmerülhet a teljesen jogos kérdés, hogy egy mesterkélt kiadvánnyal állunk-e szemben, ám ettől a jelzőtől elzárkóznék, ugyanis a jól konstruáltság nem jelent egyet a hatásvadászattal. Szerencsére a dalokban ennél jóval több van, és ez már az első hallgatások során is megmutatkozik, mégha az akusztikus betétek eleinte aránytalanul soknak is tűnhetnek. Azonban így is bizonyos, hogy akik szeretik a Fent, a Panopticont, az Agalloch-ot és a Wolves In The Throne Roomot, új kedvencet fognak majd avatni a Tahoma révén az Aldában, mert a zenekar tényleg beteljesítette azokat az elvárásokat, amiket az előzmények tükrében elvárhattunk a tényleges bemutatkozástól. Kellemes papírforma, csalódás kizárva.

LITTLE SISTER

Little Sister 7″ | Letöltés
(2012)
7/10

Az ohiói Little Sister bemutatkozása ékes példája annak, amikor egy zenekar addig fontolgatja az első életjel megadását, amíg nem lesz azzal maradéktalanul elégedett. Szerencsére a kapkodás oly mértékben nem jellemezte a srácokat, hogy a felvételek után az énekesnek ki is kellett szállnia – munka miatt elköltözött –, így máig kérdés, ki pótolja majd őket a Witch Hunttal közös nyári Európa-turnén, ám ettől épp úgy nem kell félteni a srácokat, mint a későbbi kiforrástól. A banda nevét viselő anyag ugyanis még egyáltalán nem karakteres: inkább csak bizalomgerjesztő, és abból is azzal a példával állunk szemben, ami a dalok minőségén keresztül képes felülkerekedni a hatások keresgélésén. Persze nyilvánvaló, és a zenekar is beismeri, hogy a svéd crust és hardcore, a láncfűrész death metal, na meg a brit ősök (nevezetesen az Amebix és a Discharge) kellőképp befolyásolták a banda arculatát, azonban még emellett is felfedezhetjük a Little Sisterben azokat az elemeket, amik miatt igazán érdemes velük foglalkozni. Először is kezdjük ott, hogy az alig negyedórás felvétel (tulajdon tömörsége miatt is) piszkosul hallgattatja magát, ugyanis olyan erő sugárzik az egyes dalokból, amire ilyen arányban hozzávetőleg rég volt példa, ha a fiatal hangokat vesszük górcső alá. Továbbá amellett sem mehetünk el, hogy a brutális blast-tekerések és d-beat taktusok mellé olykor befér egy-egy látens black metal-téma is, nem is beszélve a csúcspontként kezelendő, közel hatperces Osaka Dead Poemsről, ami nem csupán címében árulkodó, hanem a dalszerkezet súlya is felkavaróvá teszi a játékidőt. Ugyanez elmondható magára az EP-re is, a különbség csupán annyi, hogy az igazi csúcspontok, amikor dalszöveg és a zenei sötétség egysége igazán egymásra talál, még nincs teljes összhangban. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy Holy Roar-szintű terjesztéssel ne lehessen új európai kedvenc a srácokból, és ha az alábbi bemutatkozás ebben még nem is feltétlenül erősítene meg, a bizalmat és a további figyelmet mindenképp megérdemli a banda.

SKY BURIAL

Where Four Rivers Flow | Letöltés
(2012)
6,5/10

Sajnos akárhogy is nézzük, a post-metal mostanra végképp megfáradt. A műfaj valódi zsánerré válásának közel tíz éve számtalan alapművet eredményezett Európából és a tengerentúlról egyaránt, azonban a katarziskergetésre épülő hangzás oly mértékben laposodott el az elmúlt két-három évben, hogy egyre nehezebb tűt keresni a szénakazalban, ami nyilván a motivációból is vissza tud venni. Elsőre a Sky Burial második nagylemeze épp ilyen kecsegtető lehetőségnek mutatja magát, ugyanis a végletekig higgadt, progresszív kibontakozásra épülő lemez csak nyomokban tartalmaz énektémákat (de akkor is az Isis felől kapunk minden megoldást), helyette a post-rock csendességébe oltja bele a post-metal fájdalmát és sötét hangulatát, ami ideig-óráig valóban hallgattatja magát, de a lemeznek épp ez a szintézis adja a gyengéjét is. Hiszen jól konstruált dalok ide, hihetetlenül letisztult hangzás oda, az instrumentális témafüzérek végtelenített láncolatai egyszerűen unalomba fulladnak, amiről egyszerre tehet a dinamizmus hiánya és a sokszori ismétlés is. Ennek fényében az alkalmi mordulások is parodisztikusnak hatnak a harmincadik perc után, mert hiába próbál éteri, mindentől letisztított katarzist előidézni a Sky Burial olyan eszközökkel, amelyek más környezetben beváltak, sajnos nem áll rendelkezésükre olyan erős dalszerzői véna, amely tényleg képes lenne hegyeket és óceánokat is megmozdítani. Helyette maradnak az erősebb széllökések és a kisebb örvények, azok viszont tényleg képesek korlátozott ideig szórakoztatni a hallgatót, ugyanis egyáltalán nem halva született ötlet az, hogy a post-metal ennyire torzító- és sludge-mentesen szólalhasson meg. És ami ezzel kapcsolatban a debüt esetében még működött – gondolva itt főképp a marcona riffekre –, az most inkább tűnik skálázgató pepecselésnek, és emiatt a lemez is leül, viszont még így is olyan erős atmoszférát hoz létre az album, ami miatt a zenekar tökéletes kísérőzenéje lehet egy-egy munkába révedő éjszakának. És ha belegondolunk, már ez is elég meggyőző teljesítmény, feltéve, ha a srácok beérik ennyivel: ha pedig nem, akkor legközelebb ismét szükség lenne pár hatásosabb váltásra, na meg az erősítők magabiztosabb használatára.