Kár, hogy minden jó egy mozdulat lesz egyszer - Plazúr-albumpremier
Szinte napra pontosan két évvel a 2024-es Kísértetek lemez után a Plazúr kissé átalakulva hozza el legújabb anyagát, melyet itt a NuSkullon mutatnak be. A kölyökklubcore-banda a tavalyi évben elbúcsúzott a basszusgitárosától, Dorinától, és Kirschner Balázst kérte fel a posztra, így új felállással és kissé áthangolt stílusban született meg a Terelős évek című lemez, amelyre hét saját dal és egy feldolgozás került fel.
Az album koncepcióját tekintve egy fiatal egy napja áll a középpontban reggeltől estig; ennek az utazásnak a leírásában több vendégzenész is segített, de a lényeget tekintve továbbra is maradunk az eltaknyolt tinédzserkori emlékeknél.
Alább pár rövid kérdés erejéig a zenekar frontemberét, Jakab Tomit kérdeztük a megjelenés kapcsán.
A tavalyi évben basszer poszton változás történt nálatok. Mesélnél erről kicsit bővebben?
Az elején úgy indult ez a banda, hogy a haverjainknak fogunk játszani pincékben, de aztán elkezdtünk egyre többet beletenni, és nagyobb zenekarok előtt is volt már szerencsénk megmutatni magunkat. Az eredeti koncepció új környezetet, szocializálódást és egy viszonylag laza szabadidős tevékenységet jelentett Dorinak, az idő előrehaladtával viszont ez inkább kötelezettséggé és stresszforrássá vált számára, így tavaly nyáron ezt végül inkább elengedte.
Van valami átívelő koncepciója a lemeznek, vagy csak simán a tinédzser nosztalgia volt az irányadó?
Zeneileg végre teljesen egy popos/dallamos punk rock-zenekarrá tudtunk válni ezen az anyagon, lenyestük az egyéb hajtásokat. A dalok szövegei egy fiatal felnőtt srác napját ölelik fel a reggeltől az éjszakáig, aki igyekszik menekülni a felelősség és a cselekvés elől, ami persze előhoz olyan témákat, amiket már bőven boncolgattunk előző dalokban, de megjelenik egy-két új nézőpont, motívum is.
Mikor írodtak a most megjelent dalok? Ezek mind új számok?
2021 és 2024 között születtek ezek a dalok. A korábbiak (Nem az én hibám, Helyetted is, Labdába sem rúgsz) adták a gerincét, aztán '24-ben írtam hozzá a többit.
Hol és kivel zajlottak a felvételek?
Hohmann Bálintnál (Counter Clockwise) vettük föl az albumot, és erős célkitűzés volt egy nyersebb-élőbb hangzás, hogy ezzel is nyomatékosítsuk, hogy egy punk rock-banda akarunk lenni. Pálmai Zsolt barátunk (Hitori) pedig társproducerként csatlakozott a bulihoz, rengeteg király meglátása és tanácsa volt.
A zenekaron kívül kik segítettek még a lemez létrejöttében, kik a vendégzenészek az anyagon?
A Labdába sem rúgsz második verzéjénél azt éreztem, hogy ezt Bálint sokkal jobban el tudná "ugatni" nálam, a Halászgatya című dalt pedig Beke Dani ihlette a Kozmoszból, aki szerencsére szívesen rappelt egyet a bridge-re, de Pálmai Zsoltit is lehet hallani egy kiabálás erejéig a WC-kefe kiállásában. Ezen felül pedig fontos megemlíteni, hogy felkerült a lemezre a Salabakter zenekar Meg ilyenek című dalának a feldolgozása: először poénból kezdtük el játszani próbákon, aztán ráadásként koncerteken, végül az album dalainak az összerakásánál rájöttem, hogy nagyszerűen passzol a koncepcióba. Ja, és annyira belebuzultam László Márkba, hogy a Mátranováki Fanyűvőről készült rajzából is írtam egy dalt. Az albumborító Prakfalvi Anna műve.
Mik a jövőbeli tervek?
Március 20-án a Turbina klubszobájában fogjuk bemutatni az albumot, de megfordulunk a tavasz során Szegeden (február 21.) és Győrben (március 6.) is. Eddig négy videót hoztunk ki ehhez a csomaghoz, mindegyiket Botos Gilbert készítette, és ezeknél is szempont volt az eddigi cuccainkhoz képest az egyszerűség és a nyersesség. Meglátjuk, hogy szuperál a négy dal, amihez még nincs videó, nem kizárt, hogy még egykettőhöz készítünk valami mozgóképes szösszenetet.
Most akkor tulajdonképpen léteznek-e, és ha igen, akkor hány Pokémon van?
A hivatalos Pokémon Kézikönyvben én 151 Pokémont számoltam össze, de ha az erdő szélén kérdezi tőlem valaki a kezét ropogtatva, akkor egy kerek nullában is megegyezhetünk.