Nem túl családbarát klipes dallal feszegeti a deathcore határait a Disembodied Tyrant

Ha tavaly otthonosan mozogtál a metalos Youtube-on/Twitchen/Redditen, egészen biztosan beleszaladhattál a Disembodied Tyrant nevébe. Az eredetileg Blake Mullens énekes-gitáros-mindenes nevéhez köthető szimfonikus, progresszív deathcore-projekt (nem, ezt nem én találtam ki, hanem ők maguk állítják így) gyökerestül felforgatta az egész szcénát, tartalomgyártók tucatjai reagáltak a zenéjükre, köztük kb. a leghíresebb, Nik Nocturnal egyenesen az egyik kedvenc új zenekarának nevezte őket, és a milliók által streamelt díjátadóján ők nyerték el az év feltörekvőinek járó díjat. És hogy miért akkora szám ez a banda?

Mert lényegében úgy hangzik, mintha a Lorna Shore-t összekevernéd a Darkóval.

Az azóta teljes felállásúvá gyarapodott, a saját határait módszeresen feszegető zenekart lényegében négy kislemezzel a cv-jükben le is szerződtette a világ legnagyobb metalzenei kiadója, a Nuclear Blast (azért ők is vágják a dörgést, na), és már be is tolták őket egy fél Amerikán átívelő turnéra a Chelsea Grin, a Shadow of Intent és a Signs of the Swarm mellé.

A zenekar pedig ezt egy új, szokatlanul politikai hangvételű dallal hálálta meg, az 8.6 Blackout cíművel. A tétel egy mindenféle archív tévés felvételekből összeollózott klipet is kapott, ami minden, csak nem új, cserébe akad benne pár olyan jelenet, amit 18 éves kor alatt nem annyira meleg szívvel ajánlunk. A dal és a klip mondandóját nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy

képtelenek vagyunk biztonságban érezni magunkat egy olyan világban, amelyet azok tesznek veszélyessé, akiket nem tudunk irányítani.